Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent a Nagy Könyvbe.
– Ákos: fiú, védőszentje: Mátyás.
– Anett: leány, védőszentje: Cecilia.
– Dániel, Judit: ikrek, védőszentül adjuk nekik Gellértet.
Majd az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
– Ennek a családnak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
– Miért éppen nekik, Uram? Hisz olyan boldogok!
– Éppen azért – mosolyog az Úr. – Hogy adhatnák fogyatékos gyermeket olyan családba, ahol nem ismerik a nevetést? Kegyetlenség volna,
– De lesz-e hozzá elég türelmük? – kérdezi az angyal.
– Nem akarom, hogy túl sok türelmük legyen, mert akkor belefulladnak az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesnek az első megrázkódtatáson és legyőzik a sértettség érzését, jól fognak boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma az asszonyt. Meg van benne az Öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának és a családnak ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
– De Uram, talán nem is hisznek benned!
– Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez a család tökéletesen megfelel. Megvan bennük a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: – Önzés?! Hát az Önzés erény?
Az Úr bólogat:
– Az az asszony aki nem tud néha elszakadni a gyermekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Az anya most még nem tudja, de irigyelni fogják őt és családját…
Soha nem fognak bedőlni az üres szavaknak.
Soha nem fognak megtenni konvencionális lépéseket.
Amikor a gyermek először mondja, hogy “papa, mama” ‚csodát fognak átélni, és ennek tudatában is lesznek.
Olyannak fogják látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látják majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem nekik, hogy fölébük emelkedjenek. Soha nem lesznek majd egyedül.
Az anya életének minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
– És ki legyen a védőszentje? – kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik: Elég ha adunk neki egy tükröt.