Dávid Zsoltára:
” Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves pusztákon terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdít, igaz ösvényen vezet engem az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.”
/23. zsoltár/
