Ezen a szép napon kis közösségünk vendégül látta a pécskai Hajnalcsillag és a kecskeméti Gödölye közösséget. A nap gyönyörűen telt, nagy öröm volt számunkra, hogy mindez létrejöhetetett és mindezért , főleg a rengeteg ember kitartó munkájáért és támogatásáért hálásak vagyunk. Ezt a csodás eseményt pécskai vendégünk, Balta János közreműködésével a Nyugati Jelen c. folyóiratban is megörökítették: (http://www.nyugatijelen.com/jelenido/elfogadni_elfogadtatni_onzetlenul_s…(link is external)(link is external)).
Végezetül egy kis visszaemlékezés a három közösségtől:
„A pécskai Hit és Fény Hajnalcsillag közössége számára felemelő érzés volt részt venni a szakmai igénnyel kidolgozott programon, melyen sok lekes szegedi támogatót és boldog fiatalokat ismerhettünk meg. Munkájukhoz további sok sikert és kitatást kívánunk, abban a reményben, hogy a jövőben még szorosabban és hatékonyabban tudunk együttműködni. „
/Hajnalcsillag/
„Néhány Gödölye elcsatangolt az Alföld délibb legelőire, és füvét kövérnek, környezetét igen barátságosnak találta, a fogadtatást pedig fölöttébb kedvesnek.
Kedves Tiszavirágok! Örülünk, hogy együtt töltjük ezt a napot, köszönjük a jól szervezett, pompás vendéglátást.
Derűt, békességet kívánunk Nektek, növekedést hitben szeretetben, hogy az ég madarai továbbra is énekeljenek körötökben.”
/Gödölye/
„Hogy milyen volt március 21-e? Fantasztikus! Nagy Örömmel töltött el, hogy más közösségekből is sokan csatlakoztak hozzánk. Hogy akármerre néztem csak baráti és nagy görbületű mosollyal találkoztam. Ez számomra nagyon nagy szó!
S megemlíteném az összes programunkat, a misét, az ismerkedős játékot, a kiscsoportos beszélgetéseket, a kézműves alkotóházat, az ebédet, a táncot, egyszóval: MINDENT! Hihetetlen élmény volt! És persze köszönök mindenkit!
Sajnos konkrétumokat nem tudok leírni ide, mert ezt egyszerűen meg kell tapasztalni! Része kell, hogy legyél, hogy lásd, miről is van szó, milyen élményekről.
Elég legyen annyi: mikor vége volt az alkalomnak és a szegedi társasággal leültünk kiértékelni a találkozót, arra a kérdésre, hogy mondj el egy jó élményedet a napból, én nem egyet, de legalább ötöt emeltem ki rögtön. És ezzel nem voltam egyedül …”
/Tiszavirág: Velkey Veronika/
