Augusztus 3. csütörtök reggel – egyre növekvő izgalommal közeledtünk a tábor kezdetéhez. A táborozók közül volt, aki autóval, volt, aki busszal igyekezett Makóra. Őket kerestem, a Mars térről indulók csoportját óriási öröm volt meglátni. A tábor mottója már ekkor „működött”, az álmosság ellenére a találkozók „arca ragyogott, mint a Nap”.
Egyik első programunk a minden évben nagy sikernek örvendő fiús-lányos délután volt. Míg mi, lányok szépültünk, énekeltünk, játszottunk és a ruhabörzének köszönhetően új csinos darabokkal gazdagodtunk, a fiúk fociztak, biliárdoztak, majd egy virágboltban szebbnél szebb virágokat választottak nekünk.
A vasárnapi evangéliumhoz nemcsak az esti imák, a padlóképek és a megjelenítéspróbák közelítettek, hanem maguk a programok is: a közös reggeli tornák és játékok a kertben, a kézműveskedés, a bravúros labdajáték a Marosban, naplóírás és kedves üzenetek fogalmazása egymásnak, a kacagásokkal kísért esti diavetítés (értsd: Laci mint Pöttöm Panna). Amit Péter apostol mondott örömében Jézusnak, azt számtalanszor éreztük mi is: „Uram, jó nekünk itt lenni”.
Az időjárásnak kegyeltjei voltunk, s még a tűzjelző berendezés meghibásodása is sikeres meglepetésprogramot eredményezett: egy tűzoltóbemutatót!
Zsuzsi vezetésével számos segítő munkájának köszönhetően sokak kedvencei sorakoztak az asztalon: gofri, édeskrumpli, sütemény, rántott hús, nutellás zabkása, bolognai…
Balázs szüleinél bográcsos ebéddel, süteménnyel és sok-sok szeretettel töltődtünk, csodaszép kertjükben köszöntöttük meg a legkisebb Tiszavirágot, Gábor Magdit és a tábor szervezőit, Dettit, Tibit és Cipit is.
A Kelemen testvér és a Paffy atya által vezetett imáknak köszönhetően hálaadásunkat és kéréseinket a Fő Tiszavirág elé tehettük, papi jelenlétük az Övére emlékeztetett.
A hazaérkezés másnapján reggel az ablakomra szállt egy kicsi fehér lepkeféleség (a tejüvegen át legalábbis annak látszott), meghatva gondoltam szerdai padlóképünkre, amelyben egyéniségünk egyediségéről és a kapcsolatok lehetőségeiről gondolkodtunk Egon, a fehér pillangó meséjének segítségével. Ilyen ez tábor (szerintem valamennyi résztvevőnek): valahogy a nyári együtt töltött napok után is folytatódik. A szeretetről szerzett tapasztalatunk velünk marad a mindennapokban.
(Szécsi Kata)