Amikor várandós vagy, az olyan, mintha egy gyönyörű utazást terveznél, mondjuk Olaszországba. Veszel sok útikönyvet, és tervezgetsz. A Kolosszeum, Michelangelo Dávidja, velencei gondolák…
Talán még meg is tanulsz néhány szót olaszul. Nagyon érdekes és izgalmas a várakozás!
Néhány hónap után, a nagy nap végre elérkezik. Becsomagolsz és indulsz. Néhány órával később, megérkezel.
Bejönnek és mondják: – Üdvözlünk Hollandiában!
Hollandia? — mondod te – Mi az, hogy Hollandia? Én Olaszországba akartam menni!
Olaszországban kell, hogy legyek! Egész életemben Olaszországról álmodoztam!
De volt egy kis változás az útvonalban. Hollandiában kellett landolni és ott kell maradnod.
A fontos dolog, hogy nem egy szörnyű, félelmetes, piszkos helyre kerültél, csak más helyre.
Tehát mész, veszel új könyveket. Meg kell tanulnod egy teljesen új nyelvet is. És sok új emberrel fogsz találkozni, akikkel nem biztos, hogy egyébként találkoztál volna.
Ez egy más hely. Lassabb, mint Olaszország, és talán nem is olyan fényes.
De miután már ott vagy egy ideje, fellélegzel, körülnézel…
És észreveszed, hogy Hollandiának vannak malmai, tulipánjai. Hollandiának még Rembrandtja is van!
De mindenki, akit ismersz, megy és jön Olaszországból, mind mesél róla, hogy csodálatos.
És te egész életedben azt mondod: – Igen, nekem oda kellett volna mennem. Ott kellene lennem. Hiszen ezt terveztem…
És a fájdalom, soha, soha nem múlik el… Mert egy álom elvesztése hatalmas fájdalommal jár!
Ám, ha azzal töltöd az életed, hogy búslakodsz, mert nem jutottál el Olaszországba, soha nem élvezheted Hollandia gyönyörű, csodálatos dolgait!